Amikor először kopogtatok együtt valakivel, aki még most ismerkedik a FasterEFT-vel, mindig úgy zárom le az ülést, hogy megmutatom, hogyan kopogtasson saját magán. Viszont ha valaki csak egyedül csinálja, szoktam javasolni nekik, hogy időnként üljenek le kopogtatni valakivel (lehetőleg egy segítőtrénerrel). Felmerülhet a kérdés: „Ha egyedül is kopogtathatok, minek kérjem más segítségét?” Vagy talán azt gondolhatod: „Már egyeztettem időpontot egy segítőtrénerrel, ő majd úgyis rendbe fog tenni engem; ezért kár kopogtatni magamtól, nem igaz?” Nos, ahogy mindjárt látni fogod, az egyedül és segítőtrénerrel való kopogtatás nem kizárja ki, hanem kiegészíti egymást, és a legjobb eredmény érdekében mindkettőt érdemes alkalmazni.

Az erő az ujjaidban van!

Én minden nap kopogtatok magamon (az ujjaimmal vagy képzeletben), valahányszor észreveszem, hogy valami zavar. Így folyamatosan oldom felfelé – még akkor is, ha nincs velem senki, aki kopogtatna velem. Ez nagyon nagy szabadságot ad nekem és érzem, hogy valóban az én kezemben van a szellemi állapotom irányítása.

Ezen kívül érdemes azt is észben tartani, hogy a szellemi fejlődés/gyógyulás egy folyamat, nem pedig egy egyszeri esemény. Ennek két fő oka van. Először is, minden bizonnyal nem egy nap alatt alakultak ki a problémáid, hanem huzamosabb idő kellett ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetre jussanak, így a megoldásuk is lehet, hogy többet vesz igénybe egy napnál. Másrészt mindig lesznek dolgok, amiket fel tudsz oldani (az emberek hajlamosak visszatérni a régi szokásaikhoz, pl. hogy ragaszkodnak azokhoz az erőforrásokhoz, amik alátámasztják a problémáikat). Tehát bár remek ötlet másokkal együtt kopogtatni, ha csak néha-néha ülsz le velük 1-2 órára, az önmagában nem fog varázsütésszerűen megszabadítani az összes problémádtól. Folyamatosan kell dolgoznod magadon a legjobb hatásért.

Egy segítő kéz

Miután elkezdtem használni a FasterEFT-t, eleinte még rengeteg problémám volt és nehéz volt változásokat tapasztalnom. Persze nem azért, mert nem használt, hanem mert csak a hátralévő rossz dolgokat voltam képes észrevenni. (Ha a nap nagy részét negatív transzban tölti az ember, akkor különösen nehéz figyelni a jóra.) Viszont annak köszönhetően, hogy volt velem egy segítőtréner, akinek külső szemlélőként könnyű volt észrevennie a változásokat, emlékeztetve voltam, hogy már a kicsinek tűnő változások is nagynak számítanak. Néhány ülés után arra is rájöttem, hogy bármi is jön fel, pár környi kopogtatás után biztosan változik (lehet, hogy enyhül az intenzitása vagy még több részletet mutat meg a tudatalattim vagy mindkettő), kitartással pedig mindig teljesen átalakul.

Arra is emlékeztetve voltam, hogy ne adjam fel. Eleinte azért is volt nehéz, mert egyedül éreztem magam és nem sok lelki támogatást kaptam. Senki se fordult hozzám azzal a megértéssel és elfogadással, amit elvártam másoktól. Viszont a segítőtréner erősítette bennem azt, hogy nincsen semmi baj velem, szeretetre méltó vagyok, és megérdemlem a jót bármilyen feltétel nélkül. Mindez sokat segített abban, hogy magam is megtanuljak így bánni magammal, ami a gyógyulási folyamat része.

Akkor is nagy segítséget jelentettek az ülések, ha úgy éreztem, elakadtam. Sokszor előfordult, hogy túl nagy ellenállást vagy túl erős érzelmeket éreztem egy problémánál ahhoz, hogy egyedül meg tudjak birkózni vele. Szerencsére a segítőtréner segített odamenni, majd kihúzott onnan, s ezt ismételgetve megtört a transz, amely alátámasztotta a problémát. És végül de nem utolsó sorban, végig voltam vezetve a folyamat alatt, nehogy elveszítsem a fonalat, miközben befelé figyelek: még ma is, ha egyedül kopogtatok, gyakran egyre nehezebbé válik ugyanarra a problémára dolgozni 10-20 perc után, míg ha vezetve vagyok, ugyanarra a dologra több mint 90 percig képes vagyok dolgozni egyfolytában.

Összegzés

Akár magadon dolgozol, akár egy közös foglalkozásért fizetsz, saját magadba fektetsz be. Szerintem mindkét megoldásban nagyon nagy érték van, úgyhogy azt javaslom, kopogtass a pillanat hevében mindenre, ami zavar, szánj minden nap valamennyi időt a kellemetlen dolgok elengedésére és a kellemes erősítésére, és ha nehezen haladsz egyedül, szólj egy segítőtrénernek!

(Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az összes korábbi és jelenlegi kopogtató társamnak. Ti mindannyian hozzájárultatok ahhoz, hogy olyanná váljak, aki most vagyok.)

Szerkesztés (2018. július 13.): Néhány helyesírási és stilisztikai hiba javítása, elavult link törlése és 1-2 gondolat átfogalmazása, hogy az aktuális véleményeimet tükrözzék