Régebben sokat halogattam az egyedüli kopogtatást. Persze már tudtam, hogy lehet rá kopogtatni ennek orvoslására. (Mindig valami kerüléséről van szó, ahol a hajtóerő általában a félelem szokott lenni.) Egy nap egy másik megoldásra bukkantam a Redditen, ahol valaki azt kérdezte, hogy milyen szoftvert érdemes használni a halogatás kezelésére. A válaszok között egy időmérő szerepelt a Pomodoro Technikához, úgyhogy elkezdtem kísérletezni vele. Fél évvel később még mindig napi rendszerességgel használom; nem csak kopogtatásra, de más szellemi tevékenységekre is, például olvasásra, tanulásra, fordításra és írásra. Valóban segít legyőzni a halogatást, ráadásul nagyszerű módja annak, hogy megtanítsam az agyamat jobban koncentrálni (és teljesíteni) és kitartóbbnak lenni.

Paradicsomok játéka

A Pomodoro Technika egy egyszerű ám nagyon hasznos időkezelési módszer, amely segíthet a termelékenységed növelésében. Ennek egyszerű változata az, hogy fogsz egy időmérőt (lehet mechanikus vagy egy alkalmazás a telefonodon vagy a számítógépeden) és a munkádat kisebb darabokra osztod fel (ezeket a darabokat pomodoróknak is szokták nevezni, ami szó szerint azt jelenti olaszul, hogy „paradicsom”). Ezek a szegmensek 25 perc hosszúak és 5 perces, a 4. pomodoro után pedig ennél hosszabb szünetek vannak közéjük iktatva. Például ha könyvet akarsz olvasni, beállítod az időzítőt 25 percre, olvasol, amíg le nem jár az idő, majd 5 percig valami teljesen mást csinálsz: mozoghatsz egy kicsit, ihatsz egy kis vizet stb.. Ugyanezt megismétled még 3-szor, de ezúttal (vagyis 4×25 percnyi olvasás után) egy hosszabb szünetet tartasz (én 15 percet szoktam tartani, ha ilyen sokáig csinálom ugyanazt). A Wikipédiacikk erről a technikáról és a pomodorotechnique.com azt is javasolják, hogy ceruzával tégy egy pipát egy papíron minden egyes teljesített pomodoro után, hogy mérni tudd, mennyi munkával végeztél, és hogy motiváljon, hogy fejezd be, amit elkezdtél.

Beszéltem ennek a technikának az előnyeiről a legutóbbi Toastmasters előadásomon, melyek közül az egyik az agyad hozzászoktatása ahhoz, hogy egyszerre egy dologra figyeljen. Az okostelefonok és a közösségi média világában rengetegen ahhoz vannak hozzászokva, hogy véletlen időközönként félbe vannak szakítva, úgyhogy néhány perc (vagy másodperc!) elteltével egyik dologról a másikra fordítják a figyelmüket. Ahogyan Cal Newport állítja a TEDx előadásáról készült videóban, ez az állandó kontextusváltás nagyban képes csökkenteni a koncentrálási képességedet és annak esélyét, hogy értékes munkával tudj előállni. Azonban ha azt gyakorlod, hogy hosszabb ideig egyetlen feladatra figyelsz, ez válik természetessé az agyad számára és több munkát tudsz ellátni ugyanannyi idő alatt.

A Pomodoro Technika és a kopogtatás: egy páratlan páros?

Mint az olvasás, tanulás, fordítás vagy írás, a kopogtatás is a teljes figyelmedet követeli ahhoz, hogy a leghatékonyabb legyen. A FasterEFT-ben azért működik a kopogtatás és sok más technika, mert megcélzod a problémádat – belehelyezed magad, érzed, látod, hallod –, és megtöröd a hozzá kapcsolt hipnotikus transzt. Miután megfelelően céloztál, azzal is megtörheted a transzt, ha vicces képeket vagy videókat nézel az interneten. Viszont nekem az a tapasztalatom, hogy azok a képek vagy videók annyira felkeltik az érdeklődésemet, hogy még ha csak néhány másodpercig akarok ott maradni, gyakran 5-10-20 percig folytatom a böngészést. Azután nem csoda, ha már nincs kedvem kopogtatni.

Hogy ezt elkerüljem, előveszem a megoldandó problémáim listáját (a Békenaplót), és azt tűzöm ki célnak, hogy minden egyes pomodoro alatt csak a célzásra és a transz megtörésére koncentrálok és nem gondolok a problémáimra a szünetek alatt. Ha egy olyan kísértő gondolat jönne föl, például, hogy menjek fel az internetre, azt mondom magamnak: „Csak 25 percet kérek. Aztán azt csinálhatsz, amit akarsz.” Ez nem csak azt teszi lehetővé, hogy jobban célozzak, hanem hogy ne érezzem magam fáradtnak olyan hamar. Normál esetben nem voltam képes kb. 50 percnél többet kopogtatni naponta – és még ez is kemény munkának érződött, ami miatt utána napokig nem akartam foglalkozni vele. Most már képes vagyok könnyedén több mint 1,5-2 órát kopogtatni szinte minden nap. Egy ilyen „foglalkozás” alatt valóban olyan, mintha sokkal több munkát végeztem volna, mint a Pomodoro Technika segítsége nélkül.

Egyszer beszéltem valakinek ennek a két technikának a kombinációjáról, mire ő azt mondta, hogy nem szereti „magára erőszakolni” a kopogtatást; csak akkor csinálja, ha magától jön a szükség. Én személy szerint nem hívnám ezt „magára erőszakolásnak”, hanem csak egy kis önfegyelemnek. A legtöbb probléma mellé hatalmas ellenállás társul, annyira, hogy egyesek inkább meghalnának, minthogy szembesülni kelljen velük. Na most eldugnád ezeket jó mélyre egy szekrénybe, hogy továbbra is befolyásoljanak tudat alatt, vagy inkább tennél valamit velük kapcsolatban? Én úgy döntöttem, hogy megteszek mindent, ami kell ahhoz, hogy megszabaduljak attól, ami visszatartott engem, még ha valami újat is kell kipróbálnom – ez esetben szigorúbb felügyeletet.

Ha a lehető legjobban ki akarod használni a Pomodoro Technika előnyeit, azt is javaslom, hogy vegyél egy pillantást a napi teendőidre. Hallottam olyan embereket, akik azt mondják, nincs elég idejük kopogtatni. Ezen kívül azt vettem észre, hogy bár a Pomodoro Technika segít jobban figyelni, ez a hatás gyengül, ha ezzel ellentétes hatású dolgokat teszek. Találtam egy lehetséges megoldást mindkét problémára egy John és Koichi által írt blogbejegyzést olvasva a Tofugu.com oldalon; ez pedig egy fontossági sorrend felállítása. Érdemes megnézni, miket teszel napközben – reggel az ébredés pillanatától este az elalvásig –, és megvizsgálni, melyik tevékenység mennyi időt vesz igénybe és mennyire értékes számodra. (Ha segít, írhatsz egy táblázatot az egész napi programjaidról.) Ha úgy találod, hogy valami rengeteg időt vesz el tőled és kevés értéket hoz az életedbe, helyettesítsd valami értékesebbel vagy csökkentsd a rá szánt időt, amennyire csak tudod! Én arra jöttem rá, hogy ha céltalanul órákat töltök közösségi oldalakon vagy különféle szórakoztatási oldalakon, nehogy unatkozzak, ez nem csak kiválóan szakítja meg-meg a figyelmemet, hanem ritkán bizonyul értékesnek. Úgyhogy ehelyett olyan dolgok iránt kötelezem el magam, amik elégedettséget nyújtanak – tanulás, fejlődés és kapcsolatok kialakítása a való életben.

Összegzés

Míg ajánlott FasterEFT-s foglalkozásokat folytatni valaki mással, egyedül is muszáj dolgoznod a legjobb eredményekért. Ahogy írtam, volt néhány kihívásom az egyedüli kopogtatással: nem tudtam koncentrálni és jól célozni és elég hamar kifáradtam, ami miatt halogattam. a Pomodoro Technika nagyon sokat segített ezekben mind, és kombinálva azzal, ahogyan kopogtatni szoktam, jelenleg ez érződik nekem a legjobb önsegítő megoldásnak.