Ez egy viszonylag rövid bejegyzés, melyben összegzem, mi a helyzet mostanában velem és mik a terveim ezzel a bloggal.

Eredetileg, amikor létrehoztam a blogot, őszintén azt hittem, hogy a FasterEFT a legjobb (ha nem is az egyik legjobb) önsegítő módszer. Az, hogy más módszereken alapszik (beleértve azt, amit már ismertem), a sok pozitív élménybeszámoló, amiket hallottam, és a változások, amiket tapasztaltam és láttam másokon, mind nagyon meggyőzőek voltak. Később, amikor észrevettem, hogy még mindig megvannak ugyanazok a korlátozó emlékek, hiedelmek és csalódások – annak ellenére, hogy rengeteget dolgoztam rajtuk 2011 óta –, kezdtem felismerni a korlátait.

Most éppen a meditációnak egy változatát használom, amelyet nagyon ígéretesnek találok. Lehet, hogy a jövőben fogok róla írni, de csakis akkor, ha már elértem, amire annyira régóta vágyok. (Az egészséges kapcsolatok ezek egyike.) Ha valaki megkérdezné, hogy mit értem el, és csak annyit tudnék mondani, hogy „kevésbé vagyok ideges”, az nem hangozna annyira lenyűgözőnek számomra.

Nem az a szándékom, hogy panaszkodjak a FasterEFT-ről vagy összehasonlítsam azzal, amit most használok. Az összehasonlítás magába foglalná azt, hogy az egyik rosszabb, mint a másik, ami nem igaz. Ha kritizálnám, akkor pedig szükségtelenül még több kritikát vonzanék be az életembe a Vonzás Törvényének köszönhetően, amit szintén nem akarok. Tekints erre úgy, mint egy „állapotjelentésre”, hogy ezt is figyelembe vehesd, amikor a blog többi részére gondolsz: sok olyan ötletet osztottam meg, amelyekkel még mindig egyetértek és még mindig van értelmük, azonban nem akarom azt a benyomást kelteni, hogy még mindig aktívan használom a FasterEFT-t és továbbra is azt hajtogatom, hogy mindenkinél és minden helyzetben működik.

Ehelyett a következőt mondom: bár lehet, hogy már nem a FasterEFT az a módszer, amihez reflexből nyúlok, ha segítségre van szükségem, az életem egy értékes részévé vált. Egy könnyen emészthető belépőként szolgált a személyi fejlődés világába, ahonnan mélyebbre is tudok jutni azáltal, hogy utánanézek a forrásanyagnak (amelyet Robert Smith vett át más tanítóktól). Ezen kívül még mindig hiszek abban, hogy hasznos lehet bizonyos embereknek; különösen azoknak, akik képesek befelé fordulni, hozzáférni az érzelmeikhez és megfigyelni, hogy mit tesznek magukban, anélkül, hogy túl legyenek terhelve. Tudom, ironikus, hogy egy nagyszerű önsegítő módszerként reklámoztam, mégis látszólag hatékonyabban tudok vele segíteni másoknak, mint magamnak. Idáig csak ezt ismertem és most készen állok arra, hogy egy másik eszközt válasszak, amely kielégíti a szükségleteimet.

Szeretnék a saját érzelmi és szellemi gyógyulásomra koncentrálni. Ez azt jelenti, hogy nem tervezek új bejegyzéseket publikálni vagy üléseket kínálni a közeljövőben. Nem könnyű ezt mondanom, mert emlékszem, ahogy mások bátorítottak engem, hogy ne adjam fel a mások segítését. Persze, értem, hogy a világnak mindenképpen szüksége van az olyan emberekre, akik megtanítják másoknak, hogyan tehetik jobbá az életüket. Ugyanakkor a hasonlók a hasonlókat vonzák: ha szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, amit tanultam, szkeptikusokat vonzok be, és ha 100%-ig biztos vagyok, hogy működik, olyanokat vonzok be, akik készen állnak megtapasztalni azt. Az előbbibe belefáradtam, az utóbbihoz pedig még dolgoznom kell.

Lehet, hogy éppen olyan személy vagy, aki azért olvassa ezeket a sorokat, mert segítségre van szükséged. Ha neked való a FasterEFT, találhatsz olyan segítőtrénereket, akik tényleg hisznek benne. Ha nem, akkor is biztosan megtalálod, ami a legjobban beválik neked; annyit kell tenned, hogy tovább keresed, és ha készen állsz, az univerzum megadja neked a helyes válaszokat.

Béke.

Szerkesztés (2020. február 17.): Két hónappal az eredeti bejegyzés megírása után szeretnék hozzátenni pár gondolatot. Először is nem maga a FasterEFT zavart engem valójában, hanem az, hogy egyetlen módszerrel próbáltam megoldani a problémáimat és azt vártam el, hogy megkapok tőle minden választ. Tanultam a hibámból, úgyhogy most már jó pár különféle módszerből használok technikákat – időnként még kopogtatok is – és nyitottabb vagyok arra, hogy tanuljak és kísérletezzek, mint valaha. Másodszor pedig nincs teljesen kizárva, hogy ismét elkezdek blogolni és fogadni ügyfeleket; mindkettő érdekelne. Csak nem tudom, hogy mikor kerül rájuk sor.