Ha régóta vagy rendszeres olvasója a blognak, minden bizonnyal tudod, hogy szoktam dicsérni a FasterEFT-t a technikái miatt, amelyekkel gyökeres változásokat érhetsz el a kellemetlen érzések és érzelmek feloldásán keresztül. Ezúttal egy olyan kérdést szeretnék megválaszolni, amely nem jött még szóba: ha egy érzés vagy érzelem kellemetlen, akkor az azt jelenti, hogy az mindig ártalmas és meg kell szabadulnunk tőle? Nem, egyáltalán nem!

Az, hogy vannak érzelmeink, nemcsak természetes, hanem elkerülhetetlen. Függetlenül attól, hogy mennyi szellemi munkát végeztél az érzelmi és lelki fejlődésért, függetlenül attól, hogy hány problémától szabadultál meg sikeresen az életedben, úgyis fogsz tapasztalni kellemetlen érzelmeket időről időre. Azért ajánlom az olyan eszközöket, mint a FasterEFT-t, hogy lecsökkentsd az érzelmek hatását a legkisebbre amikor célszerűtlenek; máskülönben elegendő lehet hallgatni arra, amit mondani probálnak ahhoz, hogy elérd a változásokat, amiket szeretnél.

Hogyan segíthetnek az érzelmek

A kellemetlen érzelmekre úgy lehet tekinteni, mint „cselekvésre buzdító felhívásokra”, ahogy Tony Robbins fogalmaz. Az Ébreszd fel a benned szunnyadó óriást! című könyvében felsorol néhány gyakori érzelmet a lehetséges jelentésükkel együtt. Például ha dühös vagy, az a lista szerint azt jelenti, hogy valaki megszegte a szabályaidat (lehet, hogy éppen te), úgyhogy talán jó ötlet változtatni rajtuk vagy világosan közölni az adott személlyel, hogy mik azok a szabályok. A csalódás pedig azt jelenti, teljesítetlen elvárásaid vannak, szóval ideje új, realisztikusabb elvárásokat teremteni, eldönteni, hogy pontosan mit akarsz, és cselekedni.

Még ha nincs is meg neked ez a könyv, akkor is tehetsz fel kérdéseket, melyek segítségével ki tudod találni, mit próbál tudatni veled az elméd/tested az érzelmeiden keresztül. Ha például beazonosítottál egy eseményt arra vonatkozóan, ahogyan jelenleg érzel, megkérdezheted: „Hogyan használhatom fel ezt? Mit tanulhatok ebből?” Ne feledd, minden okkal történik és magában hordozza a lehetőséget, hogy gazdagítsa az életed. Tekinthetsz rá úgy, mint egy útjelző táblára, amely megmutatja neked az ideális útvonalat.

Idáig sok fájdalmas élményben volt részem, melyekhez elutasítás, félelem, csalódás, harag és szégyen társult. Régebben ezeket az élményeket okoltam, amiért nem voltam képes a lehető legjobbat kihozni az életemből. Bár senkinek sem kívánom ezeket, most már meg tudom találni bennük az ajándékot: nélkülük talán sosem találtam volna olyan tanítókra, mint Louise Hay, Robert Smith, Tony Robbins vagy Bill Harris. Sohasem jöttem volna rá arra, hogy az érzelmi, testi és lelki jólétem nem múlik senki máson, csak rajtam. Sosem éreztem volna eléggé motiváltnak magam ahhoz, hogy valami újat próbáljak ki a körülöttem lévő dolgok megváltoztatásához, ahelyett, hogy elkényelmesedve elfogadjam őket.

Van, hogy a kellemetlen érzelmek akár életet is menthetnek. Ha egy erdőben sétálnál és hirtelen meglátnád, ahogy egy medve feléd szalad, mi történne benned? Nem csak állnál ott és nyugodtan azt gondolnád, „Jé, de érdekes!”, nem igaz? Gondolom, nem is próbálnál meg kopogtatni az érzéseidre. Jó eséllyel az érzelmi reakciód azt mondaná, hogy rohanj, ahogyan csak a lábad bírja, ha életben akarsz maradni, és nem állnál meg, amíg meg nem bizonyosodtál arról, hogy biztonságban vagy. Ebben a helyzetben ez teljesen normális és egészséges.

Továbbá kapcsolhatsz érzelmi fájdalmat egy nem kívánatos szokáshoz, ha le akarod cserélni egy egészségesebbre. Az elme mindig azt kutatja, hogy kerülhetsz közelebb az élvezethez és hogyan távolodhatsz a fájdalomtól. Ebből kifolyólag ha erős fájdalmat társítasz az alkoholfogyasztáshoz, sokkal kisebb eséllyel fogod megismételni a jövőben.

Amikor Tony fiatalon azt mondta a anyjának, hogy szeretne úgy sörözni, mint az apja, az anya kipróbálta ezt rajta. Azt mondta neki, hogy igyon meg hat doboznyit egyszerre, mire ő lelkesen beleegyezett. A harmadik vagy negyedik doboz után hányt egyet. Ezelőtt a történés előtt az értelmi asszociáció, vagyis azt mondani neki, hogy ne igyon sört, hiábavaló volt. (Természetesen az sem segített, hogy látta, ahogyan az apja rendszeresen iszik.) Ugyanakkor az érzelmi asszociáció (az undor, a szag) annyira hatékonynak bizonyult, hogy úgy döntött, soha többé nem nyúl a sörhöz.

Ha ki akarod próbálni ezt a stratégiát, azt javaslom, hogy közeli barátokkal, alapos megbeszélés után, vagy egyedül tedd. Vannak olyan Toastmasters klubbok, ahol miközben a nyilvános beszédet gyakorolják, egy kevés pénzt kell fizetnie „büntetésként” a beszélőnek, valahányszor ööö-zik vagy más töltelékszavakat használ. Ez a szabály közös beleegyezés után született és a klubban mindenki tudja, hogy ez az előadói képesség javítását szolgálja, nem pedig azt, hogy kiszúrjanak egymással. Tony könyvében azt a tanácsot olvastam, hogy ha a valaki rendszeresen túl sokat eszik és le akar szokni róla, amint észreveszi magát, hogy ezt csinálja egy étteremben, ugorjon fel mindenki előtt, mutasson a székére, és üvöltse: „DISZNÓ!!!” Azért tartom ezeket a példákat ideálisnak, mert a lehető leginkább a ti irányításotok/a te irányításod alatt áll, így kicsi az esélye, hogy nem kívánt eredménye születik. Ami garantált, az az, hogy akkora fájdalom társul az ööö-zéshez vagy a túlevéshez, hogy nem lesz kedved folytatni.

Amikor az érzelmek tényleg képesek problémákat okozni

Még a lehetséges előnyökkel is képesek mindenféle problémát okozni a kellemetlen érzelmek amikor túl sok van belőlük és krónikusak. Erre egy példa, amikor egy medvetámadástól tartasz akkor is, amikor egy medve sincs körülötted. Minél többet ismétled magadban, annál jobban fog menni, miközben kivetíted ezt az érzelmet a világba. (Lehet, hogy előbb-utóbb tényleg bevonzol az életedbe azt a helyzetet, amikor egy medve megtámad!) Ha pedig állandóan szívet tépő fájdalomban vagy egy múltbeli kapcsolat miatt, azokkal, akikkel randizol, tudat alatt észlelni fogják ezt az energiát benned és annak megfelelően viselkednek (például elutasítanak). Ahogy telik az idő, a negatív érzelmek elraktározódnak a testedben, megszakítják a helyes energiaáramlást és fizikai fájdalmak és/vagy betegségek formájában mutatkoznak meg. Ezért fontos elengedni őket.

Sokan nem tudják, hogyan engedjék el ténylegesen az érzelmeiket, úgyhogy meglehetősen kártékony módokon kezelik őket. Az egyik ezek közül az, hogy fejest ugranak az érzelembe: feladják és felerősítik úgy, hogy folyton panaszkodnak vagy dicsekednek arról, hogy milyen „rossz” nekik. Míg találhatnak valamennyi élvezetet abban, hogy valamiben jobbak, mint mások (abban, hogy pocsékul érzik magukat), arra összpontosítják a figyelmüket és azt erősítik meg, amit nem akarnak, úgyhogy csak rosszabbodni fog. Mások úgy tesznek, mintha nem lenne ott az érzelem, és ilyesmit mondanak: „Jól vagyok.” Ez egy újabb recept arra, hogy az érzelmeket és azok hatását erősítsék, mert ha figyelmen kívül hagyod az üzeneteiket, az elme/test addig próbálkozik, amíg meg nem érted.

És vannak olyan emberek, akik nem engedik meg maguknak, hogy kifejezzék az érzelmeiket; más szóval elnyomják azokat. Én sokáig így birkóztam meg az érzelmeimmel: megpróbáltam elkerülni, hogy „rosszul” érezzem magam azzal, hogy kerültem bizonyos embereket, tevékenységeket vagy akár gondolatokat! Mondanom sem kell, hogy ez a megközelítés nemcsak nagyon korlátozónak bizonyult – olyan lehetőségekről maradtam le, amiket igazából élvezhettem volna –, hanem károsnak is (mivel fájdalomhoz és betegségekhez vezetett). Ráadásul hosszútávon nem akadályozta meg, hogy „rosszul” érezzem magam, úgyhogy biztos, hogy ez sem a helyes megoldás.

Az egészséges egyensúly megtalálása

Sokféleképpen tudod feloldani a negatív érzelmeidet. Közülük az egyik az, hogy rászánsz egy kis időt arra, hogy felismered a létezését és a célját annak, amit érzel. Bizonyos esetekben már azzal feloldódik az érzelem, ha tudatában vagy annak, hogy miről szól, és annak megfelelően cselekszel. Ha más eszközökre is szükséged van, mint amilyen a kopogtatás, az is rendben van. Még ilyenkor is segít az eredmények gyorsabb elérésében, ha kész vagy együttműködni a testeddel.

A kapcsolatok egy olyan terület, ahol az érzelmek üzenetének felismerése különösen segíthet. Néha az üzenet csupán annyiból áll, hogy „Ülj le és beszélj!” Persze ha például nagyon mérges vagy, kopogtass előtte! Ha azonban csak egy enyhe kényelmetlen vagy nyugtalanító érzésed van, az egy kiváló jel lehet arra, hogy egy erőszakmentes beszélgetésbe kezdj. Lehetnek az első szavaid a következők: „Zavar engem, hogy tegnap nyitva hagytad az ajtót. Be tudnád csukni legközelebb? Ez fontos nekem.” Ezen kívül ha valaki egy hasonló kéréssel megy oda hozzád, ne csak annyit mondj, hogy „Kopogtass rá!” Hallgasd meg, hogy mit akar mondani és gondold végig, hogyan lehet megoldani a problémáját! Ha emlékeztetni akarod, hogy kopogtasson, jobb megkérdezni, hogy „Kopogtattál már rajta?”, mert így kisebb eséllyel hangzik úgy, mintha elvetnéd a problémáját, plusz rájuk hagyod a döntést, hogy akarják-e használni a technikát vagy sem.

Abban az esetben, ha elfojtottad az érzelmeidet és nehéznek találod kifejezni őket, sok kreatív lehetőséghez nyúlhatsz. Az erő benned van! című könyvében Louise Hay a párnacsapkodást, homokzsákok ütlegelését, futást, úszást, kiabálást felhúzott ablakokkal egy autóban, és egy tükörben a szemedbe nézve annak kimondását, hogy miért vagy dühös, említi meg többek között. Emlékezz, a cél az, hogy régi sérelmeket hozz a felszínre, hogy aztán elengedhesd őket, úgyhogy ne maradj sokáig a kellemetlen érzelemben! Zárd le azzal, hogy belső békét teremtesz és mindenkinek megbocsátasz, aki érintett a dologban. A tükör előtt mondhatod a következő megerősítést is: „Megengedem, hogy szabadon kifejezd önmagad. Szeretlek.” Végül, de nem utolsó sorban, úgy irányítsd a folyamatot, hogy se magadnak, se másnak nem okozol kárt!

Összegzés

Azért vannak ott az érzelmek, hogy téged szolgáljanak – akkor is, ha ez nem nyilvánvaló. Figyelj az üzeneteikre és megtudhatod, mi a következő lépés a problémád megoldásában és hogyan válhatsz bölcsebbé. Van, hogy a túléléshez szükségesek az érzelmek. Akár felhasználhatod őket egy egészségtelen szokás elhagyására. Az, hogy időnként vannak kellemetlen érzelmeink, az teljesen rendben van mindenkinél. Ez tesz minket emberré.

Persze ez nem jelenti azt, hogy mindig ideális robotpilótán hagyni a tudatalattidat. Amikor sokat gyakorlod a kellemetlen érzelmeket vagy sokat tárolsz belőlük, ideje közbeavatkozni: sok kreatív módon hozhatod fel a felszínre és engedheted fel őket, helyet adva kellemes, erőt adó érzelmeknek. Az egész arról szól, hogy találd meg a megfelelő egyensúlyt, és mindjárt szebb lesz a világ.