Ha már láttad, ahogy egy segítőtréner együtt dolgozik valakivel vagy ahogy Robert Smith kopogtat valakin a videóin, valószínűleg feltűnt, hogy a leggyakrabban az érzelmeket, érzéseket és az érzeteket célozzák meg. Valóban, a kinesztetikus érzékelési mód az, amelyet a leggyakrabban használnak az emberek a problémáik jelképezéséhez. Sőt, még a FasterEFT nevében az „EFT” az Emotionally Focussed Transformations-t (magyarul érzelmi központú átalakulások) jelenti. Azonban mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ha a problémádra gondolsz és nem érzel semmit, nem tud segíteni neked a módszer! Most megmutatom, mit érdemes ilyenkor tenni és mik a lehetséges okai.

Biztonságos érezni?

Előfordulhat, hogy régebben elnyomtad az érzelmeidet, ezért nehéz érezni. Ugyanezt tettem én is gyerekkoromban, azért, mert úgy éreztem, nem volt biztonságos kifejeznem magam. Azelőtt mindig sírtam már a legkisebb dolog miatt is, és azt hittem, hogy ezzel csak zavarok másokat és nem férfias dolog sírni. (Ez utóbbi hiedelem szerintem a kultúránknak a része.)

Ha neked is ismerős a helyzet, próbáld ki, hogy azt mondod magadnak: „Biztonságos éreznem. Biztonságos észrevennem, ahogy érzek.” Tovább is mehetsz és megkérdezheted magadtól: „Ha képes lennék érezni, mit éreznék?” Figyeld meg, jelentkezik-e bármilyen változás a testedben! Lehet, hogy már ezáltal könnyebb lesz nyomon követni, hogy milyen érzelmek/érzések/érzetek keletkeznek a testedben (és azt is, hogy mennyire éles, tompa, kemény, lágy, feszes stb.), de az is lehet, hogy valamilyen ellenállást veszel észre, amire kopogtathatsz.

A VAKOG reprezentációs rendszer

Ahogy az elején említettem, a kinesztetikus érzékelési mód a leggyakoribb, ami azt jelenti, hogy a legtöbb ember érzések, érzelmek vagy érzetek útján jelképezi a problémáit. Azonban nem ez az egyetlen érzékelési mód: sokak nem(csak) éreznek, de látnak, hallanak, ízlelnek valamit és/vagy észrevesznek valamilyen szagot. Ezek az érzékelési módok alkotják a VAKOG rendszert (ahol a VAKOG 5 szóból tevődik össze: Vizuális, Akusztikus, Kinesztetikus, Olfaktorikus, ami az illatokhoz kapcsolódik és Gusztatorikus, ami az ízekről szól).

Mivel minden ember másképpen dolgozza fel a problémáit, lehet, hogy te nem érzések, érzelmek vagy érzetek útján, hanem olyan dolgokon keresztül teszed, amiket csak látsz, hallasz, ízlelsz vagy szagolsz. Szóval, figyeld meg, honnan tudod, hogy problémád van! Amikor rágondolsz és látsz valamit az elméden belül, figyeld meg, mennyire látod magadhoz közel vagy távol, fekete-fehér vagy színes-e, mozgóképnek vagy állóképnek tűnik-e stb.! Ha hallasz valamit, mennyire hangos, honnan jön, milyen a hangszíne, milyen a tempója (ha van neki) stb.? Szagok vagy ízek esetén vedd észre, mennyire kellemes/kellemetlen, édes/sós/keserű stb.! Csak figyelj ezekre és figyeld meg, milyen erősek és hogyan reagálsz rájuk! És csak ezután kezdj el kopogtatni!

Ha az elején nehéz észrevenni ezeket a különféle érzékelési módokat, ne aggódj! Minél többet kopogtatsz, annál jobban nyomon tudod követni, hogy mit teszel magadban. Eddig jól begyakoroltad a problémáid jelképezését – ami magában foglalhatta bizonyos dolgok elnyomását, vagy annyira sokat csináltad, hogy most már észre sem veszed, hogyan teszed –, most pedig valamit másképpen kell csinálnod (vagyis a kopogtatást használnod, mint új képességet), hogy helyrehozd őket.

A VAKOG rendszeren túl

Vannak olyanok is, akiktől ha megkérdezem, hogy honnan tudják, hogy zavarja őket valami, csak annyit mondanak: „Egyszerűen csak tudom.” Ilyenkor sincs semmi baj: csak figyelj arra a részedre, amely tudja, hogy zavar vagy nem jó, amit magadban tapasztalsz!

Összegzés

Teljesen normális, ha nem érzel semmit. Lehet, hogy idáig nem volt biztonságos érezni, annyit gyakoroltad a problémádat, hogy fel sem tűnik, hogyan csinálod, vagy egyszerűen más érzékelési mód(oka)t használsz a problémáid jelképezéseire. Az első esetben elég, dolgozhatsz arra, hogy nem biztonságos, míg a többinél csak gyakorlás kérdése az egész, és meg tudod célozni, amit magadban teszel.