Napjainkban a Facebook az egyik legnépszerűbb hely a kommunikációk lebonyolítására. Vannak, akik szinte kizárólag a Facebookon keresztül küldenek üzeneteket, képeket, fájlokat vagy kezdeményeznek hívásokat másokkal. Azonban az én álláspontom különbözhet a legtöbb emberétől: én csak arra használom a Facebookot, hogy terjesszem a hírt a FasterEFT-ről és a vele kapcsolatos munkámról, valamint hogy kommunikáljak a FasterEFT-közösséggel a Facebook-csoportokon keresztül. Ennek az az oka, hogy a szabad szoftverek használatát támogatom, mivel egyértelműen jobbnak látom a zárt forrású, tulajdonjog alatt álló szoftvereknél az emberi és technológiai fejlődés és szabadság szempontjából. Így hát minden másra olyan alternatívákat használok az online kommunikálásra, mint a Matrixot, a Diaspora*-ot és az emailt.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy a közösségi média bizonyos helyzetekben hasznos lehet. Nagyszerű eszköz a hasonló gondolkodású emberek felfedezésére, újra felvenni a kapcsolatot volt osztálytársakkal és régi barátokkal, a számodra érdekes hírek megtalálására és megosztására, és szöveges üzenetek küldésére, amikor a személyes találkozás vagy telefonhívás nem lehetséges (pl. külföldön vannak) vagy ha praktikusabb, ha csak néhány szóban fejezed ki magad (pl. ha csak annyit akarsz, hogy tudatod másokkal, hogy néhány percet késni fogsz valahonnan). Ezt mind gyorsan és könnyedén meg tudod tenni, függetlenül attól, hogy milyen távol vannak tőled.

Azonban a közösségi média széleskörű használata problémákat is okozhat. Például lehet, hogy olyan illető vagy, hogy nem tudod megállni, hogy ne ellenőrizd az üzeneteid és az értesítéseid annyira gyakran, hogy elvonja a figyelmedet más, fontos dolgoktól. Lehet, hogy úgy érzed, hogy miután csak szöveg használatával beszélgettél a szeretteiddel, amikor végre személyesen találkozol velük, nincs miről beszélnetek. És talán magányosnak érzed magad annak ellenére, hogy több száz internetes baráttal kommunikálsz rendszeresen. Ebben a bejegyzésben néhány tippet javaslok ezeknek a problémáknak a megoldására.

Függőség a közösségi média iránt

Sokan egész nap be vannak jelentkezve és azonnal megnézik az üzeneteiket és az értesítéseiket, ha a telefonjaik vagy a számítógépjeik hangjelzést ad, ami nagyszerű módja annak, hogy megzavard magad vagy másokat, miközben beszélgetsz a szeretteiddel, tanulsz vagy dolgozol. (Láttam már jó pár interjút a YouTube-on, ahol lehetett hallani azt a bizonyos értesítési hangjelzést a kérdező eszközéről.) Ennek több lehetséges oka lehet. Az egyik a félelem, hogy „ha nem reagálok az üzeneteikre azonnal, elutasítva érezhetik magukat és/vagy rossz dolgokat gondolnak rólam”. Ha ez a helyzet, neked vannak gondjaid az elutasítással kapcsolatban és te vagy az, aki kivetíti rájuk, ami benned van. (Végül is nem tudod érezni mások érzéseit.) Az is lehet, hogy félsz, hogy kimaradsz valamiből. Ha függsz a közösségi médiától (vagyis nem tudod irányítani, hogy mennyire sokat használod), jó eséllyel már eddig is kimaradtál más dolgokból! És végül, de nem utolsó sorban, ez a függőség onnan is eredhet, hogy egy olyan illetőnek vágysz a jelenlétére, akihez tudsz érzelmileg kapcsolódni.

Mennyire válsz társas lénnyé a közösségi médiától?

A közösségi média első látásra közelebb hozza az embereket szerte a világon. De igazából mennyire lehetnek így közel? Csak gondolj arra, amikor személyesen beszélgetsz valakivel. Észre tudod venni annak a személynek az arckifejezését, testtartását, kézmozdulatait, hanglejtését, hangerejét, beszédtempóját, érintését stb., s ezek mind lényeges információt hordozhatnak. Ha a kommunikációd az azonnali üzenetekig, állapotfrissítésekig és tweetekig terjed, ezt mind elveszíted. Így jóformán lehetetlen igazán megismerni valakit vagy teljesen megérteni, hogy mit gondol, érez stb..

Ahogyan írtam fentebb, előfordul, hogy a szövegalapú üzenetváltások praktikusabbak; de ha hosszú távon teljesen felváltja a szóbeli kommunikációt, az tulajdonképpen egy nagy érzelmi űrt tesz közétek (ha a fizikai távolság nem lenne elég). Vannak, akiknek egyetlen érintés (pl. egy ölelés), ami pár másodpercig tart, többet ér több órányi chatelésnél az interneten. Szóval, akár új vagy már ismert emberekkel kommunikálsz, lehet, hogy biztonságosabb távolságot tartani tőlük azáltal, hogy csak szöveget használsz. Végül is, kevesebb esélyük lesz ítélkezni afelett, ahogyan kinézel és beszélsz, és sokkal több időd van átgondolni, amit mondani szeretnél, hogy néhány példát említsek.

A szövegre való hagyatkozás nem az egyetlen módja az önkifejezés korlátozásának. Sokan naponta többször is frissítik az állapotukat fényképek hozzáadásával, hogy elmondják, mit csináltak mostanában. Akadnak köztük bulizós képek, véletlenszerű képek önmagukról („szelfik”) otthon, és a kajáról, amit készülnek megenni. Ezek a frissítések elérhetik a legtöbb, ha nem is az összes, internetes barátjukat. (A Facebook esetében nehéz megmondani, mert a „szűrt buborék”-nak köszönhetően a Facebook dönti el, hogy mi jelenik meg a hírfolyamodon, nem te.) Ahogyan a Delete Facebook (magyarul „Töröld le a Facebookot”) című videón is említik, a probléma akkor van, ha csak azért teszel közzé ilyen bejegyzéseket, hogy úgy érezd, hogy figyelnek rád és most híres vagy (legalább pár percig vagy óráig), vagy mert azt akarod, hogy szépeket gondoljanak rólad (minthogy „hé, ez az ember annyira boldognak tűnik, biztosan nagyszerű élete lehet). Egy idő után ezek a fényképek maszkká válhatnak, amiket mások előtt viselsz, és elrejtik, hogy ki vagy valójában. Viszont ha mélyebb, értékesebb kapcsolatokat akarsz, azok a maszkok akadályt jelentenek.

Vissza a való életbe

Véleményem szerint ha tényleg meg akarsz ismerni valakit és a legjobb módon akarsz beszélgetni vele, személyesen tedd. Vagy ha az nem lehetséges, hívd fel telefonon vagy Matrixon, ahol nem csak hallod, de látod is, akivel beszélsz (gondolhatsz rá úgy, mint egy sokkal jobb Skype-alternatívára). Természetesen előfordulhat, hogy félelmetesebb, mintha csak szöveget használnál. De amint elengeded a félelmet és minden más negatív érzést és érzelmet, ami akadályoz abban, hogy közel kerülj hozzájuk (szólj, ha kell segítség ebben), rá fogsz jönni, hogy sokkal jobban megéri. Egyedül így lehet olyan szinten kapcsolatokat alkotni, amire mi emberi lények természetünknél fogva vágyunk.

Összegzés

Ahogy helyesen elhangzik a fentebb linkelt „Delete Facebook” című videón, „What Facebook is to emotional/social fulfilment, is what porn is to emotional/sexual fulfilment. Nothing beats the real thing.” (Saját fordítás: Olyan a Facebook az érzelmi/társasági kielégítés terén, mint amilyen a pornó az érzelmi/nemi kielégítés terén. Semmi se jobb az igazi dolognál.) Úgy hiszem, hogy ez bármilyen közösségi hálózatra igaz, ha csak szöveges üzeneteket és fényképeket használsz annak a vágynak a kielégítésére, hogy mély kapcsolataid legyenek másokkal. A közösségi média sok mindenre jó, de erre az egyre nem. Helyette tisztítsd ki, ami benned van, és mutasd meg nekik, hogy ki vagy valójában: egy hívás közben, vagy ha személyesen, annál jobb. Néha jobb kikapcsolni, hogy kapcsolódni tudj azokkal, akik fontosak.

Szerkesztés (2016. december 30.): Egy másik jelentős oka a vonakodásomnak a Facebook használatával szemben a számomra elégtelen adatkezelési irányelvei. Ezen kívül alapos megfontolás után úgy döntöttem, hogy törlöm a fiókomat. Hogy mit tapasztaltam ezután, azt megosztottam az Út a bőség és béke felé: a legnagyobb változásaim 2016-ban című bejegyzésben.