Az előző bejegyzésben arról volt szó, milyen forrásokból lehet erőt adó referenciákat létrehozni és hogyan képesek ezek megváltoztatni bárki életét. Szót ejtettem arról, hogy a referenciáid akkor fognak igazán hatni, ha megerősíted őket, miközben jól érzed magad, vagy, pontosabban fogalmazva, ismételgeted őket úgy, hogy az elméd és a tested összhangban áll velük.

Ez a feladat meglehetősen nagy kihívást jelentett nekem. Évek óta rendszeresen alkalmazok pozitív megerősítéseket, amelyek gyakran téveszméknek vagy üres szavaknak érződtek. Nemrég azonban egy egészen lenyűgöző változáson mentem át: most már rá tudok hangolódni érzelmileg arra, amit tényleg akarok, és meg vagyok győződve arról, hogy igenis lehetséges. Jelenleg az odavezető lépések megvalósításain dolgozok, amiket napról napra egyre békésebbnek és biztatóbbnak érzékelek.

Mi történt? Megváltoztattam, mire koncentrálok, hogy ne csak az ellenálláson dolgozhassak, hanem erősíteni is tudjam az erőt adó referenciákat alátámasztó érzéseimet. Először részletezni fogom, milyen előnyökkel jár ez a megközelítés és egy példán keresztül tippeket is adok arra az esetre, ha ki akarod próbálni.

Csakhogy maradt egy másik probléma is: sokszor el voltam bizonytalanodva afelől, hogy mit akarok valójában. Egy olyan világban, ahol könnyű ellentétes véleményeket hallani bármilyen témáról, kinek higgyek? Azoknak, akik szerint már rég fel kellett volna adnom, vagy akik örvendezve fogadják a hírt, hogy én is ugyanazon az úton járok, mint amelyet ők már bejártak? Megéri egyáltalán követni az álmaimat? Ezeket a kérdéseket tettem fel sűrűn magamnak, és úgy gondolom, hogy most már tudom a válaszokat. Ezért arra is ki fogok térni, hogyan választhatod ki az ideális megerősítéseidet.

Így oldom fel az ellenállást

Azzal kezdem, hogy megerősítést teszek, vagyis kijelentem, amit akarok. Amikor feljön valamilyen ellenállás, kopogtatok rá, amíg el nem múlik vagy elfelejtem, hol tartottam (ami gyakran megtörténik, mikor kihúzom magam a transzból). A hangsúly az utóbbi részen van: ebben a megközelítésben fontosabb letesztelni, hogy összhangban vagyok-e a megerősítésemmel, mint az, hogy a kellemetlen referenciákat hajkurásszak. Azt állítom, hogy ennek négy hatalmas előnye van.

Először is, ezzel az elme okosan a megfelelő referenciákat hozza fel a megfelelő időben. Például ha elkezdek kopogtatni A referenciára, amelyhez egy 10/10 erősségű érzelmi töltés társul, nem valószínű, hogy azonnal vissza tudom terelni a figyelmemet a megerősítésre, hacsak nem vittem le előbb 0-ra (vagy egy ahhoz közeli értékre) a töltést. Amikor végre képes vagyok figyelni a megerősítésre, az elmém felhozhatja B referenciát majd C referenciát ahogy oldom a problémám alapjait képező struktúrát. Ezek után ismét előjöhet A referencia—akkor is, ha már dolgoztam rajta és „elég jónak” tituláltam az állapotát. Néha olyan hiedelmen kötök ki, amely teljesen illogikusnak hangzik és egy olyan alapvető problémának, amit kezdő FasterEFT-sként szokás kiiktatni az első hónapban. Ennek ellenére ha hallgatok az elmém üzenetére (mintha azt mondaná: „Hé, van itt valami, amit rendbe kell tenned!”), és kopogtatok, bármit is hozott fel, megkönnyebbülve érzem magam utána. Ha nem hallgatok rá, továbbra is befolyásol az az erőforrás és előbb-utóbb úgyis elő fog jönni valamilyen formában.

Másodszor, kiegészíti a Békelistát. A Békelista, amelyet Robert Gene Smith ajánl, tartalmazza az összes korlátozó referenciádat, hogy végig tudj menni rajtuk és egyesével átalakíthasd őket pozitívvá. Míg ennek a listának minden bizonnyal megvan a maga haszna (pl. tudatosul benned, hogy mit kell kitisztítanod, és előkészíti az elmédet az igazi munkára, amikor először írod meg), fárasztó is tud lenni ha több ezernyi referenciád gyűlt össze innen-onnan az életed során.

Amikor ránézek az összes megoldatlan referenciámat tartalmazó listára (vagy csak azokra, amelyeket néhány egyszemélyes „ülés” után jegyeztem fel), gyakran úgy érzem, nem tudom, hol folytassam a munkát, főleg ha kifejezetten egy adott cél elérésének akadályait akarom elengedni. Ezen kívül ha be tudtam azonosítani szavakkal a problémámat kopogtatás közben (amely nem mindig volt igaz!), az emléknek, amelyen dolgoztam, adtam egy tömör címet és leírtam, nehogy elfelejtsek visszatérni rá legközelebb. Emiatt egy idő után a listámból egy rendezetlen zűrzavar lett: sok bejegyzés többször szerepelt benne, a kategorizálás és időrendbe szedés eredménytelen és figyelemelterelő volt, és maga a lista több különböző részből állt, amelyek vagy a számítógépemen vagy valamilyen papírlapokon voltak szétszórva. Nem kell ezekkel a problémákkal szembesülnöm többé.

Harmadszor, motivál. Ahogy el tudod képzelni, nem egészen voltam elragadtatva, amikor a Békelistámra néztem. Jóformán csak annyit vettem észre, hogy a lista egyre csak nőtt és nőtt és egyes bejegyzések nem zavartak annyira. Még ha le is töröltem vagy megjelöltem néhányat megoldottként, közülük sok egy idő után ismét zavart, amely kifejezetten bosszantott. Ezzel szemben ha elsősorban azokra a referenciákra koncentrálok, amelyek azt jelképezik, amit akarok, sokkal könnyebb változásokat észrevenni a hitrendszeremben. Amit elképzelek, egyre élethűbbnek érződik, amely energiával tölt fel és magabiztosságot ad afelől, hogy a helyes úton járok.

Végül, de nem utolsó sorban, arra ösztönöz, hogy valóban jól érezd magad. Másokon és magamon is észrevettem, hogy amikor a fő célunk átalakítani egy emléket, hajlamosabbak vagyunk megelégedni egy semleges állapottal mint ráhajtani még egy kicsit és megbizonyosodni afelől, hogy csak jó érzéssel tölt el. Ez nem elég.

Ahogyan írtam az előző bejegyzésben, egy pozitív érzelmi állapot fenntartása létfontosságú a sikerhez: az ilyen állapotban sokkal könnyebben tudsz hozzá férni azokhoz az erőforrásokhoz az elmédben, melyekkel bölcs döntéseket hozhatsz, a legjobb megoldásokat találhatod ki a problémáidra, és olyan szituációkat vonzhatsz magadhoz, amelyek kielégítik az igényeidet. Miközben teszteled a megerősítésedet, gyakorlod is azt, amely új idegpályákat hoz létre az agyadban. Ennek eredményeképpen egyre jobban tudsz figyelni arra, amit akarsz, ahelyett, amit nem akarsz, és erőforrásos állapotot előidézni és abban maradni.

Hogy működik ez a gyakorlatban

Mondjuk azt például, hogy egy csodálatos állást szeretnél. Ez esetben a megerősítésed lehet egyszerűen „Van egy csodálatos állásom.”, vagy hozzá is adhatsz olyan szavakat, melyek kellemes érzelmeket és érzéseket írnak le: „Boldogsággal/örömmel/magabiztossággal tölt el, hogy van egy csodálatos állásom.” Amint ezt kimondod, mi történik benned? Összhangban állnak a kijelentéseddel az érzések, érzelmek, érzetek, képek, hangok stb.?

Ha a válasz nem, figyeld meg, mi az, ami zavar vagy ellentmond a megerősítésednek, és kopogtass! Majd ismételd meg az állításodat, és vedd észre, hogy mi változott! Lehet, hogy az érzések, érzetek vagy érzelmek intenzitása. Lehet, hogy a feljött emlékben látott személy vagy tárgy távolsága. Lehet, hogy a hangok vagy zajok hangereje, amikre emlékszel. Figyeld meg, kopogtass és ellenőrízd újból, hogy reagálsz a megerősítésre!

Ne bátortalanodj el, ha a változást rosszabbnak érzékeled, mint amikor elkezdtél kopogtatni! Ha esetleg ez történik, az azt jelenti, hogy az elméd rátereli a figyelmedet valamire, aminek nem voltál tudatában – mert jól el volt dugva a tudatalattidban. Kopogtass tovább, és az is el fog múlni.

Ha a reakciód kongruens a szavaiddal (vagyis tényleg boldogsággal/örömmel/magabiztossággal tölt el, hogy van egy csodálatos állásod), erősítsd fel! Egyelőre a végeredményre koncentrálj (már a jelenben megvan, amit akarsz), és tedd valódivá magadban! Ez vagy te. Tényleg ez történik. Ez az az élet, amelyet te formálsz, ahogyan csak szeretnéd. Még mindig békés és összhangban van az állításoddal? Ha nem, kopogtass az ellenállásra valahányszor feljön!

Még ennél is több ellenállást tudsz kitisztítani (ha még mindig maradt), ha kivetíted, amit akarsz, a jövőbe. Ehhez képzelj el egy konkrét időpontot a jövőben és vizsgáld meg, hogy még mindig igaz-e a megerősítésed! Nekem személy szerint az is segít, ha jövő időben fogalmazom meg (pl. „Magabiztos vagyok abban, hogy egy csodálatos állásom lesz 2018. november 1-jére.”). Ha ez is rendben van, továbbmehetsz egy terv kidolgozására és a cselekedetre (pl. körülnézel az elérhető állások között, jelentkezel néhányra és így tovább).

A megfelelő megerősítés kiválasztása

Amikor azt kérdezed magadtól, hogy „Mi az, amire igazán vágyok?” vagy „Mire van tényleg szükségem?”, azt tanácsolom, hogy bármi is a válasz, azt használd. Eleinte butaságnak vagy kínosnak tűnhet. Talán látsz is valakit az elmédben, aki kinevet vagy ítélkezik feletted. Ne felejtsd el, hogy ezt mind te teszed magaddal a múltbeli tapasztalataidból kiindulva. Ennek a gyakorlatnak az a lényege, hogy hagyd, hogy azok a kellemetlen referenciák felszínre jöjjenek, hogy el tudd engedni őket, mialatt olyanokat hozol létre és erősítesz meg, amelyek támogatnak.

Némelyik megerősítés, amelyet korábban tettem, először gyerekesnek érződött. Nem csoda, hiszen kiskoromban akartam, hogy azok igazak legyenek, és később azt mondták mások, hogy azok valószerűtlenek vagy értelmetlenek. Átfogalmazva, amit Louise L. Hay írt Az erő benned van című könyvében, mindenkiben lakik egy gyermek, és nagyon fontos gondoskodni arról, hogy ő boldog legyen. Más szóval ahelyett, hogy azt mondod annak a kisfiúnak vagy kislánynak, hogy nem kaphatja meg, amit akar, teremts egy világot, amelyben pontosan az van meg neki, amire szüksége van! Ahogy fentebb említettem, ez a te elméd és minden, amit vele teszel, az a te irányításod alatt áll.

Ezzel elérkeztünk egy másik kérdéshez: nem csak ámítanánk magunkat azzal, ha olyan dologhoz ragaszkodnánk, amely fizikai képtelenség, mint amilyen az, hogy egy képregény/rajzfilm hősének szuperhatalmával rendelkezünk? Nem hiszem. Tudod, egy megerősítést tenni nem feltétlenül egyenlő a tervezéssel vagy a célod végleges változatának elkészítésével. Azok különálló lépések, melyek azután következnek, miután erőforrásos állapotot építettél fel. Tehát ha éppen az a vágyad, hogy te vagy Superman, képzeld el magad a helyébe, és tegyél róla, hogy ez örömöt okoz neked!

Ahogyan takarítod kifelé az ellenállást és gyakorlod a megerősítésedet, megeshet, hogy végül át akarod fogalmazni az állításodat. Visszatérve az előző példához, néhány perccel később rájöhetsz, hogy nem is igazán akarsz Superman lenni; amit tényleg akarsz, az az érzés, hogy olyan vagy, mint ő. Talán azt szeretnéd, hogy segíthess másokon, vagy hogy meg tudd védeni magad mindenféle veszélytől, vagy hogy repülni tudj. Szerencsére sokféle módja létezik ezek elérésének a való életben. (Például repülhetsz egy repülőgéppel vagy egy sárkányrepülővel!) Nekem sokat segítenek a jövőbe való kivetítés és a precíziós modell kérdései abban, hogy rájöjjek, mit akarok pontosan, és megtaláljam a módját, amivel el is tudom érni.

Ezzel nem azt mondom, hogy előbb-utóbb mindig lemondasz a kezdeti megerősítésedről. Vannak emberek, akik a Knight Rider tévésorozaton nőttek fel és arra vágytak, hogy vezessenek egy olyan autót, mint K.I.T.T.. Akadnak közöttük olyanok, akik nemcsak megkaparintották ugyanannak a modellnek egy példányát, egy Pontiac Trans Am Firebirdőt, hanem egy vagyont költöttek arra, hogy olyanná alakítsák át, mint amilyen az igazi. Ha ugyanaz a te célod is és ki akarsz tartani mellette, csak rajta! Ahogy legutóbb említettem, ha valaki megcsinálta, te is képes vagy rá.

Összefoglaló és záró gondolatok

Röviden összegezve, válassz ki egy megerősítést, amely a legjobban testhez áll, ismételgesd és kopogtasd ki az ellenállást, amíg az elmédben és a testedben nem kerül minden összhangba a megerősítéseddel! Attól függetlenül, hogy pontosan mi az ellenállásod és a reakciód, bízz az elmédben! Ha megtanulsz megfelelően kommunikálni vele, a legnagyobb szövetségeseddé válhat, akire valaha szükséged lesz. Tedd fel a megfelelő kérdéseket és megmutatja, mit célozz meg és mit kell megváltoztatnod magadban ahhoz, hogy elérd azt.

Említettem, hogy ez a gyakorlat kiegészíti a Békelistán történő munkát. Így hát tekinthetsz rá úgy, mint egy eszközre a sok közül, ahelyett, mint a többit lealacsonyító „legjobb” protokollra. Némelyik jobban működik adott személynél és adott körülmények között a többinél. Nekem azért tetszik ez, mert segít kitalálnom, hogy mit akarok elérni az életben, mély változásokat idéznem elő, ráadásul kellemesen egyszerű is. Próbáld ki, és lehet, hogy hasznosnak találod, akár csak én!

Ha még mindig túl nehéz magadon dolgoznod, mindig nyitva áll az ajtó, hogy segítséget kérj egy segítőtrénertől. Ha feliratkozol egy ülésre nálam, megígérem, hogy komolyan veszem, bármin is szeretnél dolgozni, és nem foglak kinevetni, ítélkezni rajtad vagy megpróbálni rávenni, hogy válassz egy másik célt. A tapasztalat megtanított arra, hogy ha egy segítőtréner ezt teszi, csak mert nem ért egyet az ügyféllel, az senkinek sem segít. Amire mindnyájunknak szüksége van, az az, hogy legyen valaki velünk, aki támogat a szívünk vágyainak elérésében, bármennyire is furcsán hangzik. Máskülönben nem lenne semmilyen innováció a világban: mindenki ugyanazokkal a szokásokkal, ízlésekkel, szabályokkal és korlátokkal élne. Valamilyen módon mindannyian egyedinek születtünk, és csak akkor lehetünk igazán önmagunk, ha értékekként tekintunk ezekre az egyedi tulajdonságokra, nem pedig a szégyen jelvényeiként.

Bármit is teszel, tedd azt, amiről úgy érzed, hogy helyes! Béke.